Kétség. Nem ez már sok-ség..
Teli vagyok kétséggel, félelemmel, aggodalommal. Megint felborult az életem... teljesen. Már nem tudom kiben bízhatok, bízhatom-e magamban, hiszen nagyon nehezen tudok tiszta fejjel gondolkodni, monthatnám napról napra felemésztem magam. Döntések, ellepnek a döntések, és mindig kételkedem vajon most jól sikerült-e választanom. Tudom az élet egy hatalmas kérdőjel egy sor burjánzó válasz-úttal tüskézve.
Mindig is képtelen voltam maradéktalanul dönteni, mindig is kétségbe estem, ha úgy éreztem az a döntés nagy hatással lesz életemre. Most is ez van. Azt már eldöntöttem nincs tovább maradásom, de a neheze, hogy hova, kihez, mennyiért, mikor az hátra van. A keresgélésben már el is felejtettem mit tűztem ki célül az elején magamnak, hiszen határozott elképzelésem volt. Eközben a szív, vagy inkább az önzés tudja mi a jó neked, mi a kényelmes mégha drágább is. Hát persze csak nem szabad hagyni magam. Azt hiszem még időben beleért a "bilibe a kezem" és még észrevettem. Sajnos most az anyagi szempontok szerint kell döntenem, mindenben. Nem szabad semmiben a szívemre hagyatkozni, mert később iszom meg a levét. Kemény csaj leszek.. viccesen kemény..
Mindegy. Már döntöttem és ezt a döntést mindenképpen aszerint hoztam meg, amit kitűztem célul. Kész. Most várom a folytatást... mi jöhet még.. bár van egy tippem.. :(