Majdnem.
Jöttél, megnéztél, és finoman ismerkedni kezdtél.Rögtön megtudakoltad, ami lényeges: cím, kor, magasság, stb.. Csak egyet nem a leglényegesebbet.
Miért ismerkedsz? Mi értelme? Messze vagy én is. Téged is várnak otthon, engem is. Fiatalabb is vagy. És szemtelenül életművész. Miért én kellek? Van más! Mi ez a célozgatás, mért nem kérdezed meg? Félsz a választól? Annyira nem kellek? Miért nem kellek? Haragszom. Megérintettél, és mégcsak azt sem tudom tudod-e, fordítva is igaz-e. Rossz fiú nem értelek. Miért játszol velem? Miért találtál rám megint? Én nem adom magam könnyen, ha kellek kérjél, mutasd! Nem ajánlkozom.  Aztán rámszólsz, mintha hitegettelek volna, közben tudom, hogy téged is várnak otthon, csak nem mondod. Mire jó ez az álarc? Nincs időm erre, és nincs energiám sem rá. Hagyjál, ne gyere, nem kellesz. Ne zavarj össze. Haragszom rosszfiú. Tűnj el az életemből, ha csak ezt tudod. Eszeveszett küzdelemben nem adom fel magam.
Majdnem megtettem veled...