Egyetlen szó, amit rég’ el kellett felednem és most mégis észrevétlenül visszalopózott a mindennapjaimba.   -         Mit adjak meg jelszónak? Már megint. Nem is tudom. Á megvan: most ünnepeltük  a nagymamám 77.…

Igazából nem is tudom mi van bennem, mint egy viharistennő tombolok. Ez elgondolkodtat. Pillanatokon belül üres leszek, pedig előtte csak úgy cikáztak, kavarogtak, villámlottak az égbekiáltó gondolatok. Düh, harag, kilátástalanság, kétségbeesés, félelem, ismét harag, és harag.…